A mai fiatalok helyzete nehéz. Nem csak azért, mert az iskolában egyre nagyobbak az elvárások és a szülők mindenáron az szeretnék, ha továbbtanuljon a gyerekük, hanem azért is, mert van olyan gyerek, akinek pénzzel segítenie kell a szüleit, vagy szülőjét, hogy a család ne szenvedjen hiányt. A szülőnek, főleg ha egyedül álló nagyon nehéz a helyzete. Nehéz egyszerre mind a két szülő szerepét betölteni a családban és még el is kell tudni tartania a családját. Ezért a nagyobb gyerekek elmennek diákmunkát vállalni, és amit megkeresnek pénzt nem magukra, hanem a számlákra költik. Ennek szerintem nagyon nem így kéne lennie. Ezzel a gyerekektől elveszik a gyerekkorukat és így nagyon hamar fel kell nőniük. Már a 20-as éveik előtt megtapasztalják, hogy milyen nehéz a való élet, és hogy minden apró dologért meg kell küzdeniük. Nem lehetnek igazán tinédzserek. Nem élvezhetik a suli utáni lógást, pihenést, bulizást stb., mert helyette elmennek valamelyik diákcéghez dolgozni, néha elég rossz körülmények között.
De vannak olyan egyedülálló szülők, akik nem csak azt várják el a tinédzser vagy éppen felnőtt gyereküktől, hogy anyagilag támogassa őt és többieket, hanem hogy még a házimunkát is lássa el, és emellett foglalkozzon a kisebb testvéreivel, hogy ők se szenvedjenek hiányt. Ez a szerepcsere a családban, amikor a felnőtt gyerek átveszi a szülő szerepét. E közben a szülő boldogan éli az életét, megy a városba, találkozik másokkal és beszélget velük. A gyerekből hirtelen felnőtt szülő lesz, akinek még szakmája sincsen (mert a sulit, nem tudja rendesen befejezni) és magánélete sincs. Ha netalántán úgy hozza a sors, hogy mégiscsak akad egy ember, aki szereti, akkor együtt járnak egy darabig, de a szülő addig forgatja a dolgokat, hogy tuti biztosan elutálja a szerelmét. Így egyedül marad magányosan, egy háztartással és gyerekkel a nyakán. A helyes megoldás ebben az esetben, ha a gyerek a sarkára áll és megmondja, hogy ez így nem mehet tovább, mert nem ő a szülő és kész. Csak hogy ez a módszer sem mindig alkalmazható, mert akkor a fejéhez kapja, hogy ő fiatalabb előtte van az egész élet és bármikor élhet és jobban bírja a munkát, mint a szülő. A szülő már nem sokáig lesz velük és ő is szeretné élni az életét. De én úgy gondolom, hogy ez nem tisztességes. Mert jó, hogy a szülő is élné az életét, de ő vállalta az eddigieket, és kötelessége elvégezni a munkát. A gyerekének pedig az a dolga, hogy élvezze a tinédzser kort, szerezzen egy jó szakmát, hogy utána rendes állása lehessen. A gyereknevelés meg ráér később, mikor a sajátjait neveli.
Szerintem egy-két szülőnek el kellene gondolkoznia azon, hogy milyen súlyt is tett a gyereke vállára. Mert mire odaér a gyerek, hogy családot szeretne alapítani, addigra teljesen kiég és nem fogja akarni.
