Családi helyzet

A mai fiatalok helyzete nehéz. Nem csak azért, mert az iskolában egyre nagyobbak az elvárások és a szülők mindenáron az szeretnék, ha továbbtanuljon a gyerekük, hanem azért is, mert van olyan gyerek, akinek pénzzel segítenie kell a szüleit, vagy szülőjét, hogy a család ne szenvedjen hiányt. A szülőnek, főleg ha egyedül álló nagyon nehéz a helyzete. Nehéz egyszerre mind a két szülő szerepét betölteni a családban és még el is kell tudni tartania a családját. Ezért a nagyobb gyerekek elmennek diákmunkát vállalni, és amit megkeresnek pénzt nem magukra, hanem a számlákra költik. Ennek szerintem nagyon nem így kéne lennie. Ezzel a gyerekektől elveszik a gyerekkorukat és így nagyon hamar fel kell nőniük. Már a 20-as éveik előtt megtapasztalják, hogy milyen nehéz a való élet, és hogy minden apró dologért meg kell küzdeniük. Nem lehetnek igazán tinédzserek. Nem élvezhetik a suli utáni lógást, pihenést, bulizást stb., mert helyette elmennek valamelyik diákcéghez dolgozni, néha elég rossz körülmények között.
De vannak olyan egyedülálló szülők, akik nem csak azt várják el a tinédzser vagy éppen felnőtt gyereküktől, hogy anyagilag támogassa őt és többieket, hanem hogy még a házimunkát is lássa el, és emellett foglalkozzon a kisebb testvéreivel, hogy ők se szenvedjenek hiányt. Ez a szerepcsere a családban, amikor a felnőtt gyerek átveszi a szülő szerepét. E közben a szülő boldogan éli az életét, megy a városba, találkozik másokkal és beszélget velük. A gyerekből hirtelen felnőtt szülő lesz, akinek még szakmája sincsen (mert a sulit, nem tudja rendesen befejezni) és magánélete sincs. Ha netalántán úgy hozza a sors, hogy mégiscsak akad egy ember, aki szereti, akkor együtt járnak egy darabig, de a szülő addig forgatja a dolgokat, hogy tuti biztosan elutálja a szerelmét. Így egyedül marad magányosan, egy háztartással és gyerekkel a nyakán. A helyes megoldás ebben az esetben, ha a gyerek a sarkára áll és megmondja, hogy ez így nem mehet tovább, mert nem ő a szülő és kész. Csak hogy ez a módszer sem mindig alkalmazható, mert akkor a fejéhez kapja, hogy ő fiatalabb előtte van az egész élet és bármikor élhet és jobban bírja a munkát, mint a szülő. A szülő már nem sokáig lesz velük és ő is szeretné élni az életét. De én úgy gondolom, hogy ez nem tisztességes. Mert jó, hogy a szülő is élné az életét, de ő vállalta az eddigieket, és kötelessége elvégezni a munkát. A gyerekének pedig az a dolga, hogy élvezze a tinédzser kort, szerezzen egy jó szakmát, hogy utána rendes állása lehessen. A gyereknevelés meg ráér később, mikor a sajátjait neveli.
Szerintem egy-két szülőnek el kellene gondolkoznia azon, hogy milyen súlyt is tett a gyereke vállára. Mert mire odaér a gyerek, hogy családot szeretne alapítani, addigra teljesen kiég és nem fogja akarni. 

"Az idő mindent begyógyít!"

"A boldogsághoz vezető út hosszú és sok fájdalommal van kikövezve, de ha megtaláltuk a boldogságot, akkor az minden szenvedést kárpótol."

Az ilyen és ehhez hasonló mondatok segítenek talpra állni egy csalódás után - ami lehet magán vagy munkával kapcsolatos. Minél többször álla az ember talpra egy nagyobb bánat után annál erősebb és annál megfontoltabb lesz a továbbiakban.
Ha megtaláltátok a boldogságot - akár szerelmi akár munka kapcsán - ne engedjétek el. És ha mégis el kell engedni, akkor a lehető legjobban kezeljétek a helyzetet úgy, hogy ne bántsatok meg senkit.

Meddig lehet játszani azt, hogy nem mutatjuk ki a másik félnek a valódi érzéseinket? Erősnek látszani és mást mutatni a legnehezebb, de van olyan eset, mikor ez a módszer a legmegfelelőbb. Csak kérdés, hogy mennyi ideig lehet ezt kibírni. Egyik megoldás, hogy nem találkozunk a másikkal, de ha mégis akkor a lehető legkevesebbet. De ezt sem lehet a végtelenségig játszani.
Az idő úgyis begyógyítja a sebet, a lényeg, hogy erősek maradjuk egész végig.

Csookiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

http://humorsarok.blog.hu/2011/06/29/bigkat_humorsarok

Nekem is kell egy ilyen, de szerintem anyum nézne egy nagyot, ha reggel egy ilyen fogadná a hűtőjében XD

Farsang

A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.
A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.

Az iskolákban és az óvodákban ilyen tájban tarják a farsangi bulikat. A kicsik beöltöznek mindenféle maskarába és nagy táncmulatsággal várják, köszöntik a tavaszt. Nekik ez nagy élmény és a leleményességük sem kicsi, ha öltözékről van szó.:) Általában az éppen aktuális mesékből veszik az ötleteket.  A családommal mi is csináltunk álarcokat és kitettük a falra. Nagyon szép alkotások születtek és ha rájuk nézek akkor tudom, hogy most már nem sok van hátra a télből.:)

ui.: Remélem, hogy minél hamarabb beköszönt a tavasz és utána a nyár.:)

Idegösszeomlás

Nem fogom leírni, hogy mi az idegösszeomlás, milyen tünetei vannak. Ezeket megtaláljátok könyvekben, vagy éppen internetes oldalakon. Én nemrég éltem át egy idegösszeomlást. Ebben a írásban az alatti időszakról, illetve az utána lévő "felállásról" fogok írni.

Az idegösszeomlás egy folyamat befejezése - én így gondolom. Ahhoz, hogy valaki eljusson ebbe az állapotba nagyon sok feszültséggel teli eseménynek kell következnie egymás után.

Ez nem olyan, amit pár nap alatt el lehet érni és pár nap alatt ki lehet heverni. Sokszor évek kellenek ahhoz, hogy valaki odáig jusson, vagy hogy túl lépjen a dolgokon. És ha évekig él valaki ugyanabban a kilátástalan helyzetben, amin nem tud változtatni, akkor nem csoda, ha összeomlik. Én is hallottam már barátnőmtől nem is egyszer, hogy változtassak a helyzetemen, ne legyen ekkora teher rajtam. Nálam a legnagyobb baj az volt, hogy túl nagy a szívem, és ezt egy páran ki is használták. Szinte soha nem mondtam nemet, mert másokat mindig magam elé helyeztem. Négy évig hagytam, hogy ezt tegyék velem. Az évek alatt egyre gyengébb lettem lelkileg és idegileg. A legrosszabb az utolsó időszak volt. A végén már nem is ettem, vagy csak nagyon keveset. Suliba jártam, dolgoztam, a háztartást vezettem és anyukámnak segítettem. A sulit és a melót elég nehéz volt összeegyeztetni főleg úgy, hogy még tisztaság is legyen itthon és anyumnak is minden OK legyen. Erre mondtam, hogy soha nem mondtam nemet. Mindent elvállaltam, csak azért, hogy ne legyen vita. De nem volt jó döntés - így utólag belátom. Nagyon lefogytam és szinte semmit sem aludtam és a suli is elég rosszul sikerült. A végén már naponta sírtam és egy nap többször is. Az utolsó cseppet a pohárba a párkapcsolatom tette.Egyik reggel úgy ébredtem, hogy semmi értelme az életemnek. Senki nem szeret és senkinek sem hiányzok - akkor így éreztem. Nem éreztem a szeretett a családom és az akkori párom felől sem. A hetek óta tartó folyamatos sírás és a hónapok, évek óta tartó folyamatos bántás után már nem láttam más megoldást, csak azt, hogy véget vessek az életemnek. Az öngyilkossági kísérlet végül nem sikerült. Az a pillanat volt az, mikor rájöttem, hogy nem szabad ezt tovább folytatnom. A kezembe vettem az életem. A legjobb barátnőm végig ott állt mellettem és segített. Támogatott és pozitív dolgokat mondott nekem. Nélküle nem sikerült volna. Ha ő nincs nekem, akkor nem biztos, hogy talpra tudtam volna állni. A talpraállás nem volt könnyű, sőt még most sem állítom teljes bizonyossággal, hogy stabilan állok a földön. A halál utáni vágy már nem olyan erős, de az idegeim és a lelkem még nem gyógyult meg teljesen. Vannak pillanatok mikor még kiborulok, de már nem olyan vészes, mint pár héttel ezelőtt. A felfogásom és a dolgokhoz való hozzáállásom 180 fokos fordulatot vett. Másként szemlélem a világot, az embereket. Van aki azt mondja, hogy érettebb lettem. Most kijelentem azt, hogy boldog vagyok. Ezt neked köszönhetem drága barátnőm.:)

ui.: Ne hagyjátok, hogy mások kihasználjanak benneteket. Legfontosabb, hogy saját magatoknak jó legyen.

Félelem

Az ember sok mindentől félhet. Állatoktól, jelenségektől és akár érzelmektől is. Ha valaki az érzelmektől fél, akkor ott valami baj van. Ezt okozhatja rossz példa, vagy rossz tapasztalat. Sajnos vannak olyan emberek, akik hajlamosak korábbi kapcsolataikra építeni, ami nem jó dolog. Nem szabad egy új kapcsolatnál azt gondolni, hogy ő is biztos ugyanolyan gonosz, mint az előző párunk. Persze tudom nehéz megbízni másban, de ha sikerül megvalósítani, azt, hogy ne az előző kapcsolat(ok) alapján közelítsünk az új kiszemeltünkhöz, akkor lehet, hogy nem fogunk csalódni és megismerjük a másikat és az ő tulajdonságait. És kitudja, talán életünk szerelme lesz.:) Pozitívan kell látni a világot még akkor is, ha már csalódtunk egy párszor.

Mi van abban a helyzetben, ha rossz példa miatt félünk belevágni egy kapcsolatba?
Sajnos rossz példa van bőven minden ember előtt. Szerelmes párok, évek óta együtt élő szülők válását lehet látni nap mint nap. Ilyenkor jogosan fordul meg az emberben a gondolat, hogy neki nem kell komoly kapcsolat, mert előbb vagy utóbb úgyis szétmennek - így legalább megkíméli magát egy csalódástól. Viszont ezzel a hozzáállással a jó és örömteli pillanatoktól is megfosztja magát.
Most fel lehet tenni azt a kérdést magunkban, hogy megéri pár jó pillanatért belemenni egy kapcsolatba? A válasz igen. A jó pillanatok nélkül még szomorúbb lenne az életünk. Merjünk kockáztatni. Természetesen benne van a pakliban, hogy nem fog működni és vége lesz, de a szép pillanotért - amik az életben nagyon fontosak és elengedhetetlenek - muszáj vállalni a kockázatot. Érzelmektől félni nem szabad, mert akkor soha nem lehetünk igazán boldogak.

Újév

Pár nap és vége 2010-nek. Ez az idő a fogadalmak időszaka. Vannak, akik tesznek újévi fogadalmat. Elhatározzák, hogy ezt meg azt meg fogják csinálni. Szerintem annak semmi jelentősége, hogy az év melyik napján tesszük a fogadalmat. Ha valaki lusta betartani vagy megcsinálni, amit ígért, akkor nem is fogja soha megcsinálni - még akkor sem, ha az új év első napján fogadta meg. Január elseje nem ad nekünk tiszta lapot semmiből. Ez egy ugyanolyan nap, mint a többi, annyi változással, hogy mostmár az évek száma eggyel több. Tehát szerintem semmi értelme annak, hogy valaki fogadalmat tesz, mert nem feltétlenül fogja betartani, attól függetlenül, hogy az év elején mondta ki.

Az újévet az emberek, vagy a családjukkal köszöntik, vagy a baráti társaságukkal. Mindenki bulizik ilyen vagy olyan formában. Összegyűlnek a barátok, összehoznak egy jó házibulit és az év utolsó napján szórakoznak egy nagyot. Mindenki jól érzi magát. De nem sokan gondolnak azokra az emberekre, akik egyedül vannak. Van akinek nincs családja, vagy éppen baráti köre, akivel együtt ünnepelhetné az új év beköszöntét. Velük ki foglalkozik? És mi a helyzet azzal az emberrel, akinek van családja, de mégis magányos. Nincs kivel ünnepelnie, mert nincsen jóban a családtagjaival. Otthon van a családjával, mégis egyedül kell ünnepelni és fogadni az új évet. Senkivel nem tudja együtt búcsúztatni az évet, csak saját magával. Egyedül ül a szobájában a számítógép előtt és csak vár. Ez szomorú, de sajnos akad is.

B.U.É.K. mindenkinek!